gombrichtanoda

Művészettörténeti foglalkozásaink során sok szó esett már festészetről, építészetről, ezeknek számos különböző példáját vizsgáltuk már, és próbáltuk utánozni technikájukat, formavilágukat.

A tanoda legutóbbi foglalkozásán egy olyan témát jártunk körül, melyben az eddigiek sokféleképpen egyesülnek.

A barokk kerteket választottam témául, ezek közül is talán a leghíresebb és legnagyobb példáját a franciaországi Versailles kastély kertjét.

Ezen kert kapcsán vizsgáltuk meg a barokk kertekre jellenző tulajdonságokat, alkotórészeket, szervezőelveket. Sok kép vevítésével a gyermekek könnyen és logikusan sajátíthatták el a legfontosabb ismereteket. Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen számos gyermeknek saját élménye is kapcsolódott ilyen típusú kertekhez.

Beszélgettünk a funkcióról, az üzenetről, arról is hogy a mai világban milyen más célok vezetnek bennünket kertjeink megtervezésénél.

A bevezető elméleti rész után következett az alkotás. A gyermekek A/3-as mérető dipára dolgoztak. A ,,kert" végébe kellett beragasztaniuk a versailles-i kastély homlokzati képét, majd színespapírokkal elkészíteni saját kerttervüket.

Alapvetően geometrikus alakzatokból, füves, virágos és víz felületekkel játszattak, valamint az utak-hidak kialakítása is az ő tervezési elképzeléseiket követhette.

Fontos volt, hogy lássák a léptéket, mekkora palotához, mekkora kert kapcsolódik, milyen szélesek lesznek az utak, milyen nagyok a vízfelületek.

Az elkészült parkok igazán sokfélék, és megvalósításra méltók lettek.

Gombrich Mester Művészeti Tanodája legújabb foglalkozásán, a Szilágyi Iskola diákjai megismerkedhettek az egyik legismertebb hollnad festő életművének egy nagy csoportjával.

Az önarcképek sorozata, valamint néhány jellegzetes portré festmény mentén vizsgáltuk meg, milyen jellegzetes jegyeket, vonásokat ragadott meg Rembrandt egy-egy személy megfestésekor.
Mi eredményezte azokat az átható tekinteteket, az érzéseket rendkívüli hitelességgel közvetítő arcképeket

Mi mindent árul el egy portré az azon szereplő személyről.

Megvizsgáltuk a fény-árnyék hatásokat, kerestük a korábbi órákon megtanult stílusjegyek felbukkanását, a különböző technikai hasonlóságokat és ellentéteket.

Közös játék során végignéztünk jó néhány önarcképet, melyeket Rembrandt élete különböző szakaszaiban festett.

Mi mindent tudtunk kiolvasni a tekintetéből, miről árulkodik az öltözet. A játékhoz kinyomtatott reprodukciókat használtunk, a lap tetejére mindenkinek meg kellett tippelnie, hány évesnek gondolja a képen szereplő Rembrandtot.

Ezek után a vetített képek alapján, kiszámolhatta mindenki, mennyit tévedett, összehasonlítottuk, ki mit gondol a képről, megkerestük a legnagyobb jómódban készült képet, vitatkoztunk az ábrázolás sorrendjént, ki melyik képen látja öregebbnek az alkotót.

Végül saját, alternatív sorrendet is felállítottunk!

Ezután következett a foglalkozás alkotó része. Mindenki rajzolt már portrét, próbálta lerajzolni barátját, anyukáját, önmagát. Mégis sokszor a rajz távol állt a valóságtól, valahogy nem lett arányos az arc.

Egy segédháló segítségével felfedeztük és memorizáltuk az arc fontosabb vonalait, vizsgáltuk a szem és a száj elhelyezkedésének összefüggéseit.

Az alkotó munka során, a segédhálóra helyezett rajzlara kellett elkészíteni egy átlagon emberi arcot, hogy még inkább röhzüljenek a megtanult arányok, irányvonalak.

Ezután lehetőség volt bármilyen arcot lerajzolni, amihez a gyermekeknek kedve támadt.

Örömmel csonálkoztak rá, hogy bármilyen vicces arcot is rajzolnak, ha betartják az arányokat és a mértékeket, igazán valóságos arcot rajzolhatnak.

A segédhálót mindenki hazavihette, így bármikor használni tudja a jövőben.

Gombrich Mester Művészeti Tanodájának újabb Szilágyi Iskolai foglalkozásán El Grecoval, a híres görög származású manierista művésszel foglalkoztunk.

A festő életútját végigkövetve vizsgáltuk stílusbeli változásait, a krétai bizánci stílustól a toledói manierizmusig. Felelevenítettük a korábbi ikon készítő foglalkozás ismereteit is.

A tanoda korábbi alkamain tanultunk már Michelangelo művészetről, így a gyermekek már ismerősen fogadták nevét, és felismerték El Greco római képein az olasz mesterek hatását.

A vetített előadás közben, rögtön az első (feltételezett) önarcképnél a gyermekek észrevették az elnyúlt arcot, a kép hosszúkás mivoltát.

A spanyolországi, majd később főleg toledói festmények esetében beszélgettünk az oltárképekről, a portrékról.

Visszatérve a megnyúlt kompozíciókra, szemléltettük az El Grecora oly jellemző különleges perspektívát.

Ezután három, a Szent Családot ábrázoló festményről beszélgettünk.

Sorra vettük az állandó szereplőket, azok testtartását, arckifejezését, és a ruhák színeit. Külön figyelmet fordítottunk a ruhák megfestésére, a fényekre, a kontrasztokra.

Ezek után kezdődött az alkotás. A gyermekeknek a Szent Család szereplőinek alakjának sablonjait kapták meg, illetve a festmény arcait és kezeit.

A feladat során, a kivágott alakokra kellett felragasztani a különböző színű drapáriákat. Olyan textileket választottam, melyeknek esése és fénye illik a festményeken látottakhoz, bár sajnos teljes színegyezést nem tudtunk elérni.

A gyermekek a feladat során rögzítették a szereplőket, a hozzájuk tartozó színeket.