Dabi-Farkas Rita megnyitóbeszéde

Gombrich Mester Tanodásainak Bemutatkozó Kiállítása
2016. június 18. - július 3.
Hangvilla Multifunkcionális Közösségi Tér második emelet

**Csak úgy léteznek a hétköznapok.**
Azok a napok, amik mindenről szólnak, sokszor úgy tűnik csak arról, ami szükségszerű.
Szükségszerű ahhoz, hogy éljünk.
Hogy létezzen a társadalom.
Hogy rendben haladjanak a dolgok.

Ennünk kell a mindennapi energia fenntartásához. Dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk az életünket mozgatni.
Tanulnunk kell, hogy minél jobban, okosabban, széles látókörűbben éljük, irányítsuk az életünket.
És aludnunk kell, hogy kipihenjük a napi fáradalmakat.
Aludnunk kell, hogy elengedjük, ami a hétköznapokban ránk nehezedik, nyomaszt, bezár.
Aludnunk kell, hogy álmodhassunk.

Akkor már más a realitás, más a fókusz, talán még a gravitáció sincs.
Álmok, gondolatok, inspirációk.
Nézőpontváltozások.

Tudsz-e többet adni a gyereked kezébe, minthogy engeded gondolkodni?
Tudod-e bátrabbá tenni, mint hogy engeded érezni?
Adhatsz-e jobb eszközt a kezébe, mint hogy hagyod látni?
Látni a hétköznapokat, a környezetet, a valóságot.
Látni ne csak a saját személyes nézőpontjából.

Nem csak egy ideából, nem csak egy bátorságból, nem csak egy szívből.
Mi több annál, minthogy más fejével is képesek vagyunk gondolkodni, mi több annál, minthogy más szívével is tudunk érezni.
Ahogy Lázár Ervin mondja: „ami neked fáj, az fáj nekem is”

Ez sokszor tanulni kell.

Erre kevés jobb tanító van, mint a művészet. A művészettörténete újra és újra másik irányba fordítja a fejünket. Máshonnan nézzük azt, amit mindennap nézünk.
Azáltal, hogy máshonnan nézzük, másnak látjuk.
És máshogyan is érezzük.

Hagyd érezni a gyereket!
Hagyd látni a gyereket!
Hagyd véleményt formálni a gyereket!
És hagyd, hogy ez a gyerek megmaradjon a felnőttben is!
Ez a gyerek, aki megmarad benned, ez a gyerek a művész.
Aki mer gondolkodni, kérdezni, aki mer élni, aki mer véleményt nyilvánítani.
Ez a gyerek lesz benned a tehetség!
Ez a gyerek lesz az, aki minden bajodon átsegít.
Ő nyitja ki a szemed és súg a füledbe, amikor úgy érzed már nincs tovább.
Ő fog ellazítani. Ő fog gazdaggá tenni – még ha nem is lesz pénz a bankszámládon, akkor is.
Ez a gyerek a lélek frissentartója, és ami táplálhatja, ami ébrentartja az a művészet.

A művészet bármely iránya.
Innen tanulhatod meg, hogy nem csak a szép az értékes. Ne csak a szépet keresd a világban!
Keresd az érdekeset!
Az elgondolkodtatót.
És a felkavarót.
A nehezen emészthetőt és a fájdalmasat is.
És azt, ami igaznak mondható.

A világ rengeteg féle. Ahhoz, hogy ezt lássuk, sokszor segítség kell, aki bátorít.
Segítő kell, aki elvezet.
Valaki, aki már érzi, aki már látja.
Akinek fontos, hogy Te is megtudd.
Aki azt hiszi, azt érzi, hogy a bátor, a merész, a felfedező Te magad lehetsz.
Akárki is vagy most ebben az állapotodban, gyerek, szülő, nagyszülő.

Ő valaki, aki már tudja, hogy más lesz a szépségről beszélgetni a Nemzeti Galériában megtekintett Picasso kiállítás után.
Aki tanult valamit, aki diplomát tett, gyakornokoskodott, elkezdett gyerekekkel foglalkozni.
És közben aludt, és közben álmodott.
Mert rólad álmodni, mert a gyermekedről álmodni.
Vannak ideái.
Látja a helyét a művészetnek.
Mert a művészetnek van helye. A művészetnek nagy helye van, azokban a bizonyos szükségszerű hétköznapokban.
És köszönet mindenkinek, aki ezt fel meri vállalni és megérezteti másokkal is.
Most köszönet Franciskának és mindenkinek, aki segített, hogy az ő víziója testet kapjon.

És köszönet a legkisebbeknek, akik beleadták magukat ebbe a játékba, akik avval, hogy alkottak, gondolkodtak, a valóság részévé tették a bennük lévő egyik legfinomabban szőtt anyagot, a gondolataikat és érzéseiket.
És evvel gyakorlatot szereztek abban, hogy ez a táplálkozás, a tanulás és a fogmosás mellett, az életük hasznos része. Az életük boldogságos része.
Amikor alkotsz, Önmagad lehetsz.
Amikor alkotsz, akkor jönnek sokszor azok az egyedi pillanatok, amik nagyon-nagyon ritkák az emberi életben, amikor talán elveszíthetjük a mintákat, a tanult dolgokat és önmagunk lehetünk, zsenik lehetünk, teljesek lehetünk.
És ahol az egyéniségnek van helye, van szerepe.

Szóval itt jó és fontos, hogy mind másak vagytok.
És ne felejtsd, hogy itt nem a jó és a rossz számít, hanem annak a tudása, hogy mindenki lehet művész, ha energiát és figyelmet fektet ebbe az útba.

Szóval fontos, hogy ti 12-en, és akiket még magatokkal vonzottatok ide - a szülők, testvérek, nagyszülők, barátok- mind mások vagytok.

Kezdjük Bús Áronnal, aki lelkesen vesz részt a programokon és a családját is képes volt bevonni. És ez a lelkesedés egy 20 méteres vászonban is megnyilvánult, amiben az egész család részt vett. És ahogy az igazi elkötelezettekhez illik, a törött kéz sem szegte kedvét, sőt talán egy új módszer, technika kifejlesztésére is ösztönzi majd.

Döbrentei Kinga rendkívüli kreativitásával tudta élénkíteni a tanoda munkáját. És már a budapesti kiránduláskor tudta hasznosítani a foglalkozásokon összegyűjtött művészettörténeti tudását és húgát, már saját kezűleg részesítette ösztönös múzeumpedagógiában.

Oláh Száva Anna kitartásával nemesítette a légkört. Evvel a művészettel foglalkozók egyik legnagyobb erényét tudhatja magáénak és a pointilista virágcsendéletével maradandó nyomot hagyott Franciska otthonában.

Kovács Brúnó a tudatos és kritikus művészetbefogadást gyakorolja. Ami szintén a művészek egyik alapvetően fontos erénye, hogy tudjanak dönteni. Viszont emellett a tudatosság mellett a lelkesedése is erős, amivel egész családját be tudta vonni a tanoda munkájába.

Vásárhelyi Szabolcs szintén a határozott és talán korábbi véleményeihez erősen ragaszkodó alkotó, aki az ismeretlen befogadásakor nehezebben nyitja meg a kapuit. De Picasso türelmesen vár, a kubizmussal együtt arra, hogy Szabolcs majd egyszer beinvitálja őket a szívébe. De erre abszolút van remény, hiszen aki képest Dürert és Csubakkát egy lapon megjeleníteni, az valószínűleg Picasso egy legjobb barátja lenne.

Szabó Csománál egy konkrét műfajhoz fűződő tehetség jelent meg a grafika iránti ösztönös jó érzék. Az ilyen egymásra találásokat nem szabad veszni hagyni. De sokszor ezek elkerülhetetlenek lesznek, mintha a sors sodorna valakit egy műfaj felé, hogy te beszélj evvel, hisz ez a te nyelvjárásod.

Vass Anita precizitása szintén arról beszél, hogy a művészet és az alkotó mennyire sokféle lehet. Itt a koncentrációt, az odafigyelést, az alázatot figyelhetjük meg.

Helischer Barbara Rozi a boldog művész példája, aki nem veszti el alkotókedvét, akinek a fantáziája, mint a befogott paripák repítik a derű és a termékenység földjére.

Sövényházi Lilla a fejlődők mindenki számára inspiráló fölfelé mutató ívét rajzolta meg. És ennek a csúcsa a Picasso arcok, amelyek közül valószínűleg a művész is párat szívesen átvenne.

Alasztics Nakagami Fanni a legifjabbak tisztaságával és a zeneművészet és képzőművészet között hidat építve szívta magába a tanodai újdonságokat.

Várszegi Gergely a meditatív, megfontol, mély alkotók ifjú képviselője. Ezt az alaposságot a kérdéseivel és a részletek iránti odafigyelésével is bizonyította. És az időt sem sajnált az alkotótevékenységre fordítani, lelkesen alkotott otthon is.

És végül Vigh Balázs a vidám művész, akinek energiái eljutottak a többiekhez is, de a jókedv és humor mellett koncentrált alkotásokat hozott létre.

Tizenkét fiatal lelkes alkotó, akik mind mások. És ez így jó.
Ha 12 szóval kellene zárni a megnyitót a 12 inspiráló, fontos szó ez lenne, amely mind egy -egy gyermek alkotói hozzáállásából született, és amelyek nélkül művészetet elképzelni nem lehetne:

lelkesedés
kreativitás
kitartás
kritika
határozottság
tehetség
precizitás
alkotókedv
fejlődés
társművészetek
mélység
humor