Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Kiállításmegnyitó a Hangvillában június 18. 17 óra

Dabi-Farkas Rita megnyitóbeszéde

Gombrich Mester Tanodásainak Bemutatkozó Kiállítása
2016. június 18. - július 3.
Hangvilla Multifunkcionális Közösségi Tér második emelet

**Csak úgy léteznek a hétköznapok.**
Azok a napok, amik mindenről szólnak, sokszor úgy tűnik csak arról, ami szükségszerű.
Szükségszerű ahhoz, hogy éljünk.
Hogy létezzen a társadalom.
Hogy rendben haladjanak a dolgok.

Ennünk kell a mindennapi energia fenntartásához. Dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk az életünket mozgatni.
Tanulnunk kell, hogy minél jobban, okosabban, széles látókörűbben éljük, irányítsuk az életünket.
És aludnunk kell, hogy kipihenjük a napi fáradalmakat.
Aludnunk kell, hogy elengedjük, ami a hétköznapokban ránk nehezedik, nyomaszt, bezár.
Aludnunk kell, hogy álmodhassunk.

Akkor már más a realitás, más a fókusz, talán még a gravitáció sincs.
Álmok, gondolatok, inspirációk.
Nézőpontváltozások.

Tudsz-e többet adni a gyereked kezébe, minthogy engeded gondolkodni?
Tudod-e bátrabbá tenni, mint hogy engeded érezni?
Adhatsz-e jobb eszközt a kezébe, mint hogy hagyod látni?
Látni a hétköznapokat, a környezetet, a valóságot.
Látni ne csak a saját személyes nézőpontjából.

Nem csak egy ideából, nem csak egy bátorságból, nem csak egy szívből.
Mi több annál, minthogy más fejével is képesek vagyunk gondolkodni, mi több annál, minthogy más szívével is tudunk érezni.
Ahogy Lázár Ervin mondja: „ami neked fáj, az fáj nekem is”

Ez sokszor tanulni kell.

Erre kevés jobb tanító van, mint a művészet. A művészettörténete újra és újra másik irányba fordítja a fejünket. Máshonnan nézzük azt, amit mindennap nézünk.
Azáltal, hogy máshonnan nézzük, másnak látjuk.
És máshogyan is érezzük.

Hagyd érezni a gyereket!
Hagyd látni a gyereket!
Hagyd véleményt formálni a gyereket!
És hagyd, hogy ez a gyerek megmaradjon a felnőttben is!
Ez a gyerek, aki megmarad benned, ez a gyerek a művész.
Aki mer gondolkodni, kérdezni, aki mer élni, aki mer véleményt nyilvánítani.
Ez a gyerek lesz benned a tehetség!
Ez a gyerek lesz az, aki minden bajodon átsegít.
Ő nyitja ki a szemed és súg a füledbe, amikor úgy érzed már nincs tovább.
Ő fog ellazítani. Ő fog gazdaggá tenni – még ha nem is lesz pénz a bankszámládon, akkor is.
Ez a gyerek a lélek frissentartója, és ami táplálhatja, ami ébrentartja az a művészet.

A művészet bármely iránya.
Innen tanulhatod meg, hogy nem csak a szép az értékes. Ne csak a szépet keresd a világban!
Keresd az érdekeset!
Az elgondolkodtatót.
És a felkavarót.
A nehezen emészthetőt és a fájdalmasat is.
És azt, ami igaznak mondható.

A világ rengeteg féle. Ahhoz, hogy ezt lássuk, sokszor segítség kell, aki bátorít.
Segítő kell, aki elvezet.
Valaki, aki már érzi, aki már látja.
Akinek fontos, hogy Te is megtudd.
Aki azt hiszi, azt érzi, hogy a bátor, a merész, a felfedező Te magad lehetsz.
Akárki is vagy most ebben az állapotodban, gyerek, szülő, nagyszülő.

Ő valaki, aki már tudja, hogy más lesz a szépségről beszélgetni a Nemzeti Galériában megtekintett Picasso kiállítás után.
Aki tanult valamit, aki diplomát tett, gyakornokoskodott, elkezdett gyerekekkel foglalkozni.
És közben aludt, és közben álmodott.
Mert rólad álmodni, mert a gyermekedről álmodni.
Vannak ideái.
Látja a helyét a művészetnek.
Mert a művészetnek van helye. A művészetnek nagy helye van, azokban a bizonyos szükségszerű hétköznapokban.
És köszönet mindenkinek, aki ezt fel meri vállalni és megérezteti másokkal is.
Most köszönet Franciskának és mindenkinek, aki segített, hogy az ő víziója testet kapjon.

És köszönet a legkisebbeknek, akik beleadták magukat ebbe a játékba, akik avval, hogy alkottak, gondolkodtak, a valóság részévé tették a bennük lévő egyik legfinomabban szőtt anyagot, a gondolataikat és érzéseiket.
És evvel gyakorlatot szereztek abban, hogy ez a táplálkozás, a tanulás és a fogmosás mellett, az életük hasznos része. Az életük boldogságos része.
Amikor alkotsz, Önmagad lehetsz.
Amikor alkotsz, akkor jönnek sokszor azok az egyedi pillanatok, amik nagyon-nagyon ritkák az emberi életben, amikor talán elveszíthetjük a mintákat, a tanult dolgokat és önmagunk lehetünk, zsenik lehetünk, teljesek lehetünk.
És ahol az egyéniségnek van helye, van szerepe.

Szóval itt jó és fontos, hogy mind másak vagytok.
És ne felejtsd, hogy itt nem a jó és a rossz számít, hanem annak a tudása, hogy mindenki lehet művész, ha energiát és figyelmet fektet ebbe az útba.

Szóval fontos, hogy ti 12-en, és akiket még magatokkal vonzottatok ide - a szülők, testvérek, nagyszülők, barátok- mind mások vagytok.

Kezdjük Bús Áronnal, aki lelkesen vesz részt a programokon és a családját is képes volt bevonni. És ez a lelkesedés egy 20 méteres vászonban is megnyilvánult, amiben az egész család részt vett. És ahogy az igazi elkötelezettekhez illik, a törött kéz sem szegte kedvét, sőt talán egy új módszer, technika kifejlesztésére is ösztönzi majd.

Döbrentei Kinga rendkívüli kreativitásával tudta élénkíteni a tanoda munkáját. És már a budapesti kiránduláskor tudta hasznosítani a foglalkozásokon összegyűjtött művészettörténeti tudását és húgát, már saját kezűleg részesítette ösztönös múzeumpedagógiában.

Oláh Száva Anna kitartásával nemesítette a légkört. Evvel a művészettel foglalkozók egyik legnagyobb erényét tudhatja magáénak és a pointilista virágcsendéletével maradandó nyomot hagyott Franciska otthonában.

Kovács Brúnó a tudatos és kritikus művészetbefogadást gyakorolja. Ami szintén a művészek egyik alapvetően fontos erénye, hogy tudjanak dönteni. Viszont emellett a tudatosság mellett a lelkesedése is erős, amivel egész családját be tudta vonni a tanoda munkájába.

Vásárhelyi Szabolcs szintén a határozott és talán korábbi véleményeihez erősen ragaszkodó alkotó, aki az ismeretlen befogadásakor nehezebben nyitja meg a kapuit. De Picasso türelmesen vár, a kubizmussal együtt arra, hogy Szabolcs majd egyszer beinvitálja őket a szívébe. De erre abszolút van remény, hiszen aki képest Dürert és Csubakkát egy lapon megjeleníteni, az valószínűleg Picasso egy legjobb barátja lenne.

Szabó Csománál egy konkrét műfajhoz fűződő tehetség jelent meg a grafika iránti ösztönös jó érzék. Az ilyen egymásra találásokat nem szabad veszni hagyni. De sokszor ezek elkerülhetetlenek lesznek, mintha a sors sodorna valakit egy műfaj felé, hogy te beszélj evvel, hisz ez a te nyelvjárásod.

Vass Anita precizitása szintén arról beszél, hogy a művészet és az alkotó mennyire sokféle lehet. Itt a koncentrációt, az odafigyelést, az alázatot figyelhetjük meg.

Helischer Barbara Rozi a boldog művész példája, aki nem veszti el alkotókedvét, akinek a fantáziája, mint a befogott paripák repítik a derű és a termékenység földjére.

Sövényházi Lilla a fejlődők mindenki számára inspiráló fölfelé mutató ívét rajzolta meg. És ennek a csúcsa a Picasso arcok, amelyek közül valószínűleg a művész is párat szívesen átvenne.

Alasztics Nakagami Fanni a legifjabbak tisztaságával és a zeneművészet és képzőművészet között hidat építve szívta magába a tanodai újdonságokat.

Várszegi Gergely a meditatív, megfontol, mély alkotók ifjú képviselője. Ezt az alaposságot a kérdéseivel és a részletek iránti odafigyelésével is bizonyította. És az időt sem sajnált az alkotótevékenységre fordítani, lelkesen alkotott otthon is.

És végül Vigh Balázs a vidám művész, akinek energiái eljutottak a többiekhez is, de a jókedv és humor mellett koncentrált alkotásokat hozott létre.

Tizenkét fiatal lelkes alkotó, akik mind mások. És ez így jó.
Ha 12 szóval kellene zárni a megnyitót a 12 inspiráló, fontos szó ez lenne, amely mind egy -egy gyermek alkotói hozzáállásából született, és amelyek nélkül művészetet elképzelni nem lehetne:

lelkesedés
kreativitás
kitartás
kritika
határozottság
tehetség
precizitás
alkotókedv
fejlődés
társművészetek
mélység
humor

 

0 Tovább

Barátaink, a művészek

http://vehir.hu/cikk/34348-barataink-a-muveszek 2016.06.15
11:15

Szerző:Bertalan Melinda

Fotó: Domján Attila

A világ teli van jó ötletekkel, de a megvalósításuk már nehezebb. Hajdu Franciskának nemcsak jó ötlete volt, de egy pályázatnak köszönhetően tavaly sikerült is véghezvinni elképzelését, a Gombrich Mester Művészeti Tanodáját, amely azóta lelkes diákok kis csapatával ismertette és szerettette meg a művészettörténet klasszikusait, és fejlesztette vizuális kultúrájukat.

Főállásban múzeumpedagógusként dolgozol. Mennyiben motivált ez, hogy létrehozd a tanodát?

Gimnazistaként még tanárnak készültem, de elrettentett a szakma monotonitása és szabályszerűsége, és bár a művészettörténet egyre inkább érdekelt, kicsit szűknek éreztem, így végül esztétika szakon tanultam tovább. Ez nagyon jó volt, mert megtanultunk értőn beszélni nagyon sok művészeti ágról, és azt is, miként gondolkodtak az emberek a különböző korokban a művészetről. Idővel elkezdett érdekelni a dolog marketing és közönségkapcsolati oldala is, nagy szerencsémre pedig a kötelező egyetemi gyakorlatomat a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai osztályán végezhettem. Itt jöttem rá, hogy múzeumpedagógiával szeretnék foglalkozni: kortárs művészetet közvetíteni a gyerekeknek, megtanítani nekik a fontos elméleti fogalmakat, majd alkotásra buzdítani őket.

Később, a munkám során viszont sokszor vettem észre, ha egy kortárs alkotás kapcsán visszautaltam a klasszikus művészekre, a gyerekek nem voltak tisztában velük. Ilyenkor mindig igyekeztem valamilyen módon megismertetni őket velük, de jó lett volna ennél kicsit többet is nyújtani. Ekkor találtam ki, hogy miért ne tarthatnék olyan foglalkozásokat, ahol átfogóan megismertetem a gyerekekkel a művészettörténet klasszikusait, és ezzel a múzeumi kiállítótéri élményeket is megalapozom.

Mennyire számít hiánypótlónak a tanoda?

Nagyon sok jó műhely és szakkör működik a városban, viszont mindnek megvan a korlátja. Ahogy természetesen a tanodának is, mert mi jobbára csak reprodukciókkal dolgozunk, és egészen más eszközökkel, mint egy rajz órán. De talán mégis sikerül betölteni egy rést, tudomásom szerint ugyanis ilyen irányú képzés, amely a vizuális látásmód fejlesztésében is segít, nincs a városban annak a korosztálynak, akiket én tanítok.

Mi kellett ahhoz, hogy létre tudd hozni a tanodát?

A tanoda eredetileg másodállású egyéni vállalkozásként indult. Akkor még nem tudtam, hogyan fogom megvalósítani az álmaimat, de bele akartam vágni. Nagyon sok támogatást kaptam a családomtól, emellett óriási segítség volt, hogy mire kiforrtak a tervek és elkészült egy tanrend, megjelent a Nemzeti Tehetség Program pályázati kiírása, amely művészeti területen tehetséges fiatalok felfedezését vagy felkészítését, illetve az ismeretek bővítését célozta meg. Ez hatalmas lendületet adott, mert így egy viszonylag biztonságos és jó kereteket adó terepen sikerült elindítanunk a tanoda első évét.

Pontosan mit foglalt magában a pályázat?

A sikeres pályázat feltétele volt, hogy művészeti iskolák tehetséggondozó műhelyéről legyen szó. Mivel a Szilágyi iskola szellemiségét, sok oktatóját és egyik osztályát is ismertem már egy korábbi foglalkozásról, őket kerestem meg, hogy lennének-e partnereim, igazgató úr pedig nagyon nagy bizalommal fogadott. További követelmény volt 60 órás műhelymunka elvégzése, amely során tárgyiasult alkotások készülnek. Ehhez a pályázat keretet biztosított anyagbeszerzésre, valamint egy egynapos tanulmányi kirándulás megszervezésére és az útiköltségre is. Ez hatalmas előnyt jelentett, mert így sem az iskolának, sem a szülőknek nem jelentett anyagi megterhelést a tanoda, mégis olyan színvonalon valósulhatott meg a képzés, amire egyébként nem lett volna lehetőség.

Mennyire volt nehéz elnyerni a pályázatot?

Nekem ez volt az első pályázatom, így nagyon féltem tőle, noha pontosan ránk szabott volt. Maga a Nemzeti Tehetség Program egyébként nagyon sokrétű, több pályázatból áll, maguk a csoportok viszont meglehetősen szűkek, de egy-egy pályázónak jelentős költségkeretet biztosítanak. Éppen ezért nagyon népszerűek is. A mi erősségünk talán az volt, hogy nagyon pontosan fogalmaztuk meg a terveinket: megszerettetni a művészettörténetet a gyerekekkel, alkotásokat készíteni, majd ezekből egy kiállítást rendezni.

Hogyan értékelnéd az elmúlt évet? Honnan hova jutottatok?

Rengeteget tanultunk az elmúlt évben – nemcsak a gyerekek, hanem én is. Az sosem volt célom, hogy élethűen megtanítsam rajzolni a gyerekeket, inkább a határokat kerestük. Fontos tudatosítani az emberekben, hogy attól, mert egy rajz, festmény nem hasonlít a valóságra, az nem az alkotó ügyetlensége, hanem az ő stílusa. Nézzük csak meg, mennyi mindent neveztünk már szépnek és művészetnek a történelem során – ugyanígy lehet művészeti termék a saját alkotásunk is.

Ezt már az első, decemberi alkalommal is tisztáztuk a gyerekekkel. Amellett, hogy lefektettük a szabályokat, megismerkedtünk egymással, összekovácsolódtunk, hogy igazi csapatmunkát végezhessünk, láttatni akartam azt is, honnan hova fogunk eljutni, hogy motiváljam őket.

Igyekeztem a tudásuknak és az érdeklődési körüknek megfelelően alakítani a tanrendet. Kétórás foglalkozásokat tartottunk, amelyeken egy elméleti bevezető és feladatlapok kitöltése után saját alkotásokat készítettek a gyerekek. Nagyon sokféle anyagot használtunk, de sok esetben csak egy fehér lapot kaptak és hozzá eszközöket, hogy maguk fedezzék fel az alkotásokat – vagy épp előkészített lapokat, amelyeket saját stílusuk szerint tölthettek meg. A heti órák mellett egy-egy hétvégi programon is részt vettünk, ahol a városi kiállítóhelyekre látogattunk el. Ezek nem voltak kötelezőek, de az egész család és barátok számára is megnyitottuk, akik nagyon szép számmal jöttek. Nagy örömömre szolgált az is, hogy megjelenhettünk az idei turisztikai évnyitón. Sós Gergő helyi grafikusművész készített egy 20 méteres vásznat Veszprém ikonikus helyeiről, amit a tanodások külsősökkel közösen festettek ki. Ez nagyon jól illeszkedett a pályázati keretbe is, az ugyanis fontos volt, hogy a tevékenységünknek legyen disszeminációja a városban. Emellett az év zárásaként ellátogattunk a Ludwig Múzeumba és a Nemzeti Galéria Picasso kiállítására. Talán itt volt a leginkább érzékelhető, ki hogyan gondolkodik a művészetről, mert a Picasso kiállítás először nagyon megosztóra sikeredett, de ahogy beszélgettünk róla, egyre jobban megkedvelték a képeket a gyerekek. Az sem baj egyébként, ha valami nem tetszik – ilyen is akadt –, ez mindenkinek szíve-joga, de ezt egy tőmondatnál bővebben tudjuk megindokolni.

Összességében hogyan foglalhatnánk össze a tanoda szellemiségét?

A tanoda három pillérre épít: művészettörténet, vizuális nevelés és alkotásmódszertan. A művészettörténet a fő vezérfonalunk, de közben barkácsolunk is egy kicsit, különleges technikákkal bánunk, és a vizuális nevelés révén a gyerekek megtanulnak látni is: aki megismer egy alkotást, az utána egészen másként kezd el gondolkodni az őt körülvevő világról. Nagyon sok tehetséges kisdiák jár hozzánk, akik valószínűleg a tanoda nélkül is remekül fejlődtek volna, de így talán így egy kicsit másként nyúlnak majd a művészethez. Ahogy én is, ők is megtanulják, hogy a művészet története rengeteg izgalmat rejt, és barátsággal és tisztelettel fordulnak az alkotók felé.

Egy sikeres év után mik a további tervek?

Ismét indultunk a Nemzeti Tehetség Program pályázatán, így reményeink szerint jövőre újabb 12 diákot tudunk bevonni a programba, a jelenlegi tanodásokkal pedig pályázaton kívül folytatjuk a munkát. A heti munka mellett rendszeresen tartunk szülinapi zsúrokat is, amelyeket a zsúr témájának megfelelő művészeti vonatkozással szoktunk összekötni – egyre nagyobb igény mutatkozik erre is. Nagy tervem, hogy saját helyre költözhessünk, ahol a hét minden napján tarthatnánk tematikus foglalkozásokat akár a felnőtteknek is. Szép lassan közelítünk efelé is, már az elmúlt egy év alatt nagyon sok intézménnyel, művészeti projekttel tudtunk együttműködni – a Petőfi Színházzal, az Agórával, a Hangvillával, a Zongora Veszprémmel –, így talán sikerül megvalósítani azt az álmomat, hogy a tanoda egyre jobban bekapcsolódjon a város kulturális és mindennapi életébe. Hiszen a művészet összeköt, és a művészet mindenkié.

A tanoda éves kurzusán készült alkotásokból egy nagyobb lélegzetű kiállítás is nyílik a Hangvillában szombaton 17 órakor, melyre mindenkit szeretettel várnak.

A projekt a Nemzeti Tehetség Program, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által támogatott NTP-MOI-15-0059-es számú pályázat keretein belül valósult meg.

 

0 Tovább

Művészet gyermeki szemmel

http://vehir.hu/cikk/34334-muveszet-gyermeki-szemmel

  • kult
  • 2016.06.14
    04:32

Szerző: Bertalan Melinda

Fotó: Domján Attila

Kiállítással zárult hétfőn a gyerekek vizuális kultúrájának fejlesztését megcélzó Gombrich Mester Művészeti Tanodájának első éve.

2015 szeptemberében indult Hajdu Franciska veszprémi múzeumpedagógus vezetésével a Gombrich Mester Művészeti Tanodája, ahol a képző- és iparművészeti pályát megcélzó, vagy egyszerűen csak a művészetre fogékony gyermekek játékos módon tanulhatnak a művészet történetéről és fejleszthetik látásmódjukat.

Halmay György

A tanoda aktív résztvevői a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei, így az iskola tulajdonképpen egy újabb művészeti ág oktatásával bővült a néptánc és a zene mellett. Ezzel egyfajta hiányt is sikerült pótolni, hiszen akik inkább a képzőművészet területén képzelik el a jövőjüket, itt kibontakoztathatják tehetségüket, de aki egyszerűen csak alkotni szeretne, annak is remek lehetőséget nyújt a tanoda, ráadásul gyermek és szülő egyaránt gazdagodhat általa – tájékoztatott Halmay György, az iskola igazgatója.

A foglalkozásokon a 3. és 4. osztályos diákok amellett, hogy megismerkedtek a művészettörténet neves alkotóival, a művészeti stílusokkal és annak lenyomataival – Gombrich könyvén túl a Művészetek Háza, a veszprémi kiállítóhelyek és a budapesti múzeumok meglátogatásával –, maguk is létrehozhatták a saját alkotásukat Picasso, Van Gogh vagy éppen Jackson Pollock festményei nyomán. A tanév végén ezekből a táblaképekből, makettekből, dísztárgyakból és ékszerekből nyílt most kiállítás a Szilágyi iskolában, amelyet szombaton egy nagyobb követ a Hangvillában.

Hajdu Franciska

Hajdu Franciska a kiállításon elmondta, nagy öröm volt összeválogatni az alkotásokat, amelyek alatt direkt nem jelölte az alkotót, ezzel is egy kis játékra hívva a befogadókat, hogy megtalálják a stílusbeli hasonlóságokat, amelyek akár egy-két évtized múlva ismertetőjegyei is lehetnek a kis művészeknek. Hozzátette: az elmúlt egy év alatt nemcsak ő volt az, aki tanított – maga is rengeteg tanult a gyerekektől, arról, hogy hogyan lássa a világot, vagy miként alkosson véleményt, az elmúlt egy év élményeit pedig egy-egy személyre szóló pólóval hálálta meg a gyerekeknek.

 

0 Tovább

KIÁLLÍTÁS – A jövő mesterei

http://www.veszpremkukac.hu/kiallitas-a-jovo-mesterei/

2016.06.13.

Révész Erika

A jövő művészei, a tanodások Hajdu Franciskával. Fotók: a szerző

 

Gyönyörű művészeti alkotásokból nyílt kiállítás a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában: Gombrich Mester Művészeti Tanodájának hallgatói mutatták meg, mit tudnak.

– Tavaly bekopogott hozzám egy mosolygós fiatal hölgy, hogy pályázat keretében foglalkozna olyan harmadikosokkal és negyedikesekkel, akiket érdekel a képzőművészet – mondta a kiállítás megnyitóján Halmay György, az iskola igazgatója. – Hajdu Franciska az elmúlt egy évben elkötelezetten, lelkesen és felkészülten foglalkozott a gyerekekkel, és remélem, hogy a következő tanévben folytatni tudja ezt a munkát! Nemcsak a gyerekek, de a szülők is gazdagodtak a diákok itt szerzett ismereteivel.

– Köszönöm a gyerekeknek, hogy ha néha fáradtan is, de kitartóan dolgoztak – vette át a szót Hajdu Franciska tanodavezető. – Ez az első olyan csoport, amellyel tanárként foglalkoztam, és nagyon sokat tanultam tőlük. Ezeken a pannókon csak egy válogatás látható a munkáikból, amiből látszik, hogy minden gyereknek van saját művészeti stílusa, úgyhogy remélem, pár év múlva majd rólatok tartok előadást az akkori tanodásoknak.

Gombrich Mester Művészeti Tanodája a városnak is bemutatkozik: a gyerekek munkáiból szombaton, június 18-án 17 órakor nyílik kiállítás a Hangvillában, amelyre szeretettel várnak minden veszprémi gyereket és felnőttet.

 

0 Tovább

Bemutatkozó kiállítások

0 Tovább

gombrichtanoda

blogavatar

Gombrich Mester Művészeti Tanodája Művészettörténet Vizuális nevelés Alkotásmódszertan Veszprém városában működő művészeti tanoda mindennapjait bemutató blog. Foglalkozások, művészeti témanapok, születésnapi zsúrok! www.facebook.com/gombrichtanoda

Utolsó kommentek